REGGELI

Steve: Hmm, de éhes voltam már!
Vivienne: Nem gondoltam volna, hogy a müzli ennyire csökkenti az éhségedet. xO
Steve: Hehe. :) Nem tudom, én sosem szerettem tetőlakásban lakni.

Vivienne: Szerintem azért egész szép innen a kilátás. Látni lehet az egész várost! *-*
Steve: Csak a felét. :D Mögéd nem látsz.
Vivienne: De a híresek villáját igen! :P

Steve: Ez a szerencsétek. :D
Vivienne: Mégis, csak úgy, véletlenül, erre jártál? Amerre a madár sem jár?
Steve: Hát...

Vivienne: Csak nem miattam jöttél ide? :DD

Steve: Ó, nem, nem, nem!
Vivienne: Hiszi a piszi.
Steve: Hát, jó. Miattad IS, de az állásinterjúm itt lesz 2 házzal arrébb. ^^

Vivienne: Nyamm, szóval a közelembe fogsz dolgozni?
Steve: Ha felvesznek.
Vivienne: Milyen megtisztelő!
Steve: Kivételesen szerencsés vagy.
Vivienne: Ugye?! *-*

Vivienne: Nemt'om, egy kicsit feszélyezve érzem magam, hogy te itt totál kicsípve, én meg még arra sem vettem a fáradságot, hogy egy normális nadrágot felhúzzak.
Steve: Érthető. Na, és milyen szülők nélkül?
Vivienne: Anyám megölne, ha ezt hallaná, de ededig istenkirály. Bár még semmi izgalmas nem történt velem.
Steve: És arra még nem gondoltál, hogy te is elmenj dolgozni?

Vivienne: Végeztél?
Steve: Majd én elmosogatom. ;)
Vivienne: Oké... Hát, gondolkodtam már rajta, hogy valahogy elő kéne keríteni a lakbér felét. Mert ugye Steph nem olyan kedves ám, hogy megengedje, hogy ingyen éljek itt.

Steve: Én sem engedném meg.
Vivienne: Na, szép! Mi van azzal, hogy tiszteld a nőket?
Steve: :) Milyen helyes, ahogy így mosogat... El tudnám képzelni az én konyhámban is... Gyerekekkel körülvéve... Jaj, de miket képzelgek megint! Az szinte lehetetlen!
Vivienne: Adjad a tányérod. :)
Steve: Hagyd csak. ;)

Vivienne: Oké. Nem tudtam, hogy a konyhában is föltalálja magát. Azt hittem, hogy csak irányítgatni tud. Legalábbis a korábbi melóhelyen így tűnt.
Steve: Sajna, mennem kell. :\

Steve: Igazán köszönöm a reggelit. ^^ Nem ettem semmit a nagy izgatottságban.
Vivienne: Nyugi, biztos simán fog menni az interjú. Szurkolok majd neked.
Steve: Nem az interjúra gondoltam...

Vivienne: Óóó. [...] Steve...

Vivienne: Steve! Kérlek, ezt ne. Nem szabad...
Steve: Tudod, hogy érzek.
Vivienne: Tudom.
Steve: Ne hidd, hogy feladom.
Vivienne: Én nem is kértelek ilyesmire...
Steve: Akkor meg mit akarsz?? Döntsd már el. Egyszer ilyen vagy, máskor olyan.
Vivienne: De, én...
Steve: Áh, hagyjuk. Mennem kell.
Vivienne: A francba!