Figyelem! Az újratelepítés miatt a hajak/ruhák/sminkek/bútorok/egyéb építkezési, letöltött tartalmak elvesztek, így kénytelen voltam másokat választani!

A város kezdett lecsillapodni. Augusztus végére már nem keresték a holttestemet, sem a gyilkosomat. Mindenki megvolt róla győződve, hogy nekem mostanra végem. Mondjuk nem is találgattak rosszul...

Victor továbbra is tevékenykedett a pincében, a következő áldozatának készítette elő a terepet. A nővéremnek. Igen, őt is meg akarta ülni, tekintettel arra, hogy ugyanolyanok vagyunk. Újra át akarta élni az élményt, amit én kényszerültem neki adni. A gyilkolás ízét... Egy nap azonban...

Jordan: Victor, szívem! Készen van az ebéd! Gyere fel!

A válasz egy erőteljes kalapácsütés volt. Anya úgy gondolta, itt elég neki, lemegy és megnézi, mi folyik itt. Benyitott és egy nagyon megrázó dolgot látott...

A falakon a rólam és Amy-ről készült fényképek díszelegtek; továbbá egy másik láda is. A mostohaapám a munkaasztalnál dolgozott valamin.

Jordan: Jézusom... Vic....
Victor: Ha? Te hogy kerülsz ide?!
Jordan: Ez az én házam...!

Victor: Ha bárkinek is beszélsz erről, akkor kivágom a szíved és megetetem a drága Amy-vel! Megértetted, édesem?
Jordan: NEM! Hogy tehettsz iylet? Miért TETTÉL ilyet? ?? Ade...
Victor: Pofa be, te k...va! :@ *csatt (pofon)*

Jordan: Megértettem! Hallgatok! Csak... enged... engedj elmenni!

Ezzel anyám sírva elrohant Victor elől, aki ilyen csúnyán elbánt mind vele, mind a lányával. Persze, nem gondolta komolyan, hogy hallgatni fog. Egy iylen dolgot nem lehet csak úgy "nem elmondani senkinek"...