A nevem Adela Morgan, ...azaz voltam. Ugyanis 14 éves koromban megöltek. Dátum szerint 2001. 06. 09-én.
Bárki lehetett volna a tettes, hisz mindennyian ugyanolyanok vagyunk...
Lehetett volna akár ő...
Vagy akár ez az ember.
De a gyilkosom sokkalta közelebb állt a családomhoz. A mostohaapám volt az, Victor Ornando.
Az okát senki nem tudja, honnan is tudhatnák?! Hiszen még én sem tudtam, miért tettte.
Végezvetett az életemnek, még mielőtt élettem volna egy kicsit.
Ő a barátom, Chuk. A ghalálom napján vele voltam...
Amy az ikertestvérem volt, mégis, annyira különböztünk egymástól! Ő az a vad típus, én meg az észevehetetlen voltam. Halálom után többet foglalkozott velem, mint mikor még dobogott a szívem.
Jordan Morgan-Ornando az anyám, szerény, házias típusa sokak kedvencévé tette. Gondoskodó volt, és nem szerette, mikor én és Amy veszekszünk. Hát erre se lehet már gondja...
És most megmutatom, hogyan haltam meg.
Meleg nyári este volt. Chick elhívott, hogy sétáljunk egyet a parton...
Ade: Miért hoztál ide, Chick?
Chuck: Nem akarhatok együtt lenni a lánnyal, akit imádok? : dd
Ade: Hát... még meggondolom.
Ade: Kérdezhetek valamit?
Chuck: Persze.
Ade: Azért nem mondtad soha, hogy szeretsz, mert nem így van, vagy mert félsz?
Chuck: Kicsim, lelőtted a poént. =D
Ade: Ó... ó!
Chuck: Szeretlek, Ade Morgan, az életemnél is jobban...
Ade: É-én is szeretlek, Chuck!
Csörr-csörr.
Chuck: Hopp... Bocs, anyám az, fel kell vennem.
Ade: semmi gáz. Üdvözlöm. (:
Chuck: Szia... Nem... Igen... Miért? Most?... Ade-val vagyok épp... Igen, igen. Üdvözöl... Jó, jó... Szia!
Ade: Na? Mi történt? :O
Chuck: Mennem kell, ne haragudj. :(
Chuck: Szia, Ade. :) [LLL]
Ade: Szia. Én még maradok egy kicsit. Holnap felhívlak! (K)
Így történt, hogy egyedül maradtam a fényes napsütésben. Fülig szerelmes voltam ebbe a fiúba, bár sokan állították, hogy nem szerencsés feketékkel leállnom. De nem törődtem velük, ezek az emberek nem tudják, mi a tiniszerelem. Szóval, elaluftam egy nyugágyon miközben a tengert figyeltem.
Hirtelen felriadtam, mert valami szöszmötölést véltem felfedezni az egyik bokornál.
Ade: Ki az? Lépj elő!
Victor: Ne félj, Ade, én vagyok az.
Ade: Victor? Mit keresel itt?
Victor: Anyád aggódik érted.
Ade: Akkor haza kéne mennem.
Victor: Ne olyan hevesen!
Ade: Mit akarsz tőlem?
Victor: Szerinted mit?! :P :DDDD
Ekkor megfogott és a homokba tepert. Nyögése és izzadásának szaga összekeveredett a víz sodrásának a hangjával, mígnem meg nem tudtam külömböztetni, melyik melyik. Miután "kész" volt, elvit a vízhez, térdre kényszerített, majd azt mondta, bűnös vagyok és hogy szégyen thoztam a családunkra. Lenyomott a víz alá, 1-2 percig bírtam, aztán fuldokolni kezdtem, végül elsötétült minden, és itt találtam magam.
Hogy aztán mi lett a testemmel? Elrejtette. De erről majd később.
|