Zuhanok. �gy �reztem magam, mint aki zuhan. Egy nagy szikl�r�l le a s�t�ts�gbe. Ahol nem l�tni semmit. B�r tudtam, hogy csak aludtam, m�gis, m�s volt.
�gy d�nt�ttem el�g aludnom... Felkelek. Most az�rt is.

Sophie: Hmmm... Hol vagyok?!

Sophie: Vir�gok? Csak nem nekem?! O.O

Sophie: Molly? Mit keres itt Molly?! [...] MOLLY!

Molly: Ha?... Sophie! J�zusom, fel�bredt�l!
Sophie: Persze, hogy fel. Nem haltam megO___o.
Molly: Sz�lnom kell anyu�knak!

Molly: Maradj itt! Mindj�rt j�v�k.

H�t persze, hova is mehetn�k egy k�rh�zban. De m�gis hogyan ker�ltem ide...?! Ki hozott el? Mi t�rt�nt? Arra eml�kszek, hogy l�ttam, hogy a banya m�g mindig �l... De ut�na? Teljesen kiesett minden. Valszeg el�jultam. Cs�cs.

Nina: Kicsim! Jaj kicsim, olyan j�, mhogy �lsz! Istenem...
Sophie: Mi�rt...
Nina: Hogy k�pzelted, hogy egyed�l bem�szk�lsz a mocs�rba?? Csak �gy egyed�l...

Jack: Dr�g�m, nyugodj meg.
Nina: De h�t Jack! Ha nem lett volna Oliver a k�zelben, akkor a l�nyunk m�r nem �lne! Hogy hogy nyugodjak meg?!

Sophie: Oliver? � hol van? Nincsen semmi baja?
Nina: Nincs semmi. Teljesen j�l van.
Jack: Azt hiszem k�lt�znek az anyj�val. Most pakolj�k a b�torokat.
Sophie: De nem mehet el! Mi�rt?
Hannah: T�l sok minden t�rt�nt Oliverrel, az anyja szerint.

Sophie: Hannah?
Hannah: Az anyja azt mondta, "tov�bb kell l�pnie". Nem tudom, mire �rtette...
Sophie: Akkor most elmennek? 
Molly: El. �gy tudjuk, vissza se j�nnek.

Sophie: de nem mehet el! � mentett meg...
Hannah: Sajn�lom. tudom mennyire kedvelted.
Sophie: De �n...
Nina: Sophie, ennyi m�ra el�g lesz., Fek�dj vissza.
Sophie: De nem akarok! Oliverhez kell menjek...
Jack: Majd felh�vod. De most fek�dj vissza.

Sophie: J�lvan...
Hannah: �r�l�k, hogy nincs semmi bajod...
Sophie: K�sz�n�m, Hannah.

P�r nap m�lva...

P�r h�napja a napjaim �tlagosak voltak, mint a t�bbi �tlagos tin�dzsernek. Azonban Anne hal�la ut�n megv�ltozott. Csak m�g �n nem vettem �szre. H�la magamnak, elvesztettem v�gleg egy legjobb bar�tot, �s egy m�siknak a bizalm�t. De szereztem egy �letre val� tapasztalatot �s egy sr�cot, aki annyira t�k furcsa �s rejt�lyes. Megfejthetetlen k�nyv lett sz�momra.

A v�z csendes �s b�k�s. de ha j�n egy nagyobb �radat, hull�m, teljesen felkavarja a ked�lyeket. Belefulladni igazi m�mor, egyenl� a boldogs�ggal. �n m�gsem ugrottam, amikor okom volt r�. Nem tudom, mi�rt nem tettem meg. Tal�n a szeretteimet nem akartam egyed�l hagyni. Meg�ll�tottam azt a valamit, �s ezzel megmentettem mindenkit, de f�leg magamat. T�bb� nem fog engem meg�lni, miel�tt beteljesedne az eg�sz �letem.

Ismer�s alakot l�ttam. Akir�l azt hittem, m�r r�gen nincs Twinbrook-ban. Ez az alak megmentette az �letemet. Kock�ztatta miattam a saj�t �let�t is. Hogy mi�rt, azt tal�n sosem tudom meg. De k�pes lett volna meghalni.
Csak �rtem.

Sophie: azt hittem, m�r elment�l. Elk�sz�nni se volt lehet�s�gem.
Oliver: Meggondoltam magam. Nem tudok elmenni. Pedig t�nyleg jobb lenne...

Sophie: �r�l�k hogy ittmaradt�l.
oliver: �n is... Hidd el.

Az este nyomot hagyott az arc�n. Egy v�res karmol�st, ami lehet hogy sose fog elm�lni. Nem is eml�kszem, hogy megs�r�lt�nk volna. De akkor ezek szerint igen.

Sophie: Olyan sz�p. �r�kk� eltudn�m n�zni.
Oliver: �r�l�k, hogy v�g�l b�zt�l bennem. Nem is tudom, mi lett volna ha...
Sophie: erre ne is gondolj. �n azt k�sz�n�m, hogy megmentett�l t�le. Csak egy hajsz�lnyira volt att�l...
Oliver: Te se gondolj erre.
Sophie: T�l �lt�k.
Oliver: Igen. Nem gondoltam volna..

Sophie: Akkor most ittmaradsz? V�gleg?
Oliver: Igen. Veled.

-THE END-