Nem tudom, hogy pontosan hogy, de valahogyan odakerültem a elé, és valami nagyon csúf hangot adott ki magából. :S
Mirjam: Megvagy! Innen nem menekülsz!

Sophie: Hagyjon békén! Nem érti meg, hogy nem csináltam semmit?! Lehet, hogy régebben egy másik időben igen, de nem ÉN voltam!! Oliver!...
Mirjam: Látod, Oliver is magadra hagyott. Nincs már senkid, aki szeretne. Hát minek is élnél? Semmi értelme sincs, nemigaz?
Sophie: Nem! A szüleim, a húgom, Hannah és ...
Mirjam: Oliver?
Sophie:Ők szeretnek! Hagyj békén...

Aztán megláttam Olivert Mirjam mögött. És egy hangos, véres sikítás.

Egy balta Mirjam fejébe. És ő összeesett.

Sophie: Oliver! Oli.. Jaj, de jó hogy jöttél. Azt hittem, ott helyben fog megölni.
Oliver: Sosem hagynám, hogy bántsanak. Nyugi :) Vége...
Sophie: És mi van ha...

Sophie: ...még él... Még nincs vége. Jaj...
Oliver: Sophie?! Soph, mi láttál? Sophie..

A világ elsötétült a szemem előtt. Nem láttam semmit, csak Mirjam visszataszító arcát, és Oliver megnyugtató hangját. Elájultam. Azt hiszem.