Elment végre ez a gonosz banya, akinek tényleg, nem volt valami mesés egy arca... De hát tehet róla, hogy amúgy hulla? Nem...
Kicsit azért paráztam, hogy egy pince féleségbe vagyok bezárva, sok sok rács mögé. és nem tudok kijutni. Az az ember, akiben megbíztam, az meg... elárult. Hát mondom, marha jó. Kellett nekem idejönnöm.

Csak ültem és vártam, és gondolkoztam a sz*r kis életemen, ami kábé 1 éve még tökéletesen alakult. Erre itt van ez, itt vannak a reinkarnációim, meg Oliver, meg Miles halála, és Hannah szemétsége, a szüleim szétbomlása és a húgom egyenruhája. Sok gondom lett ebben az egy évben hirtelen. Lepörgött előttem az egész életem a születésemtől fogva. És nem volt valami leányálom végignéznem.
Eközben...

Oliver: Asszonyom, elnézést a zavarásért...
Mirjam: Mondd, mit akarsz, gyerek?

Oliver: Muszáj megölnie őt is?
Mirjam: Igen, muszáj, meg kell halnia az összesnek!
Oliver: És mi lenne... Ha csak megbüntetné, nagyon fájdalmasan...
Mirjam: Belészerettél, mi?
Oliver: Nem, én nem...
Mirjam: Framley, észreveszem én a szerelmet! A sírba is elvisz. De sajnálom, meg kell ölnöm. És te végig fogod nézni...
Oliver: De...

Mirjam. Nincs semmi de! Most pedig menj, hagyj aludni. Ki kell magam pihenni a mészárlásra.
Oliver: Igenis.

A hajnal már nagyon közeledett. Cselekedni kellett.
Oliver: Sophie! Sophie, ébredj! Gyerünk! Ébredj már!

Sophie: Ha? Mivan? Mit akarsz, Oliver? Miért jöttél ide?! Nekem már úgyis annyi.

Oliver: Nem, nem annyi! Gyere, kiviszlek innen.
Sophie: De, miért csinálod ezt? Ha az ő pártját fogod?!
Oliver: Nem fogom az ő pártját. A tiédet viszont annál inkább!

Sophie: Ohh, Oliver, ksözönöm! Mindent köszönök.
Oliver: Majd megköszönöd később. Most meg figyelj! Úgy lehet megölni a banyát, hogy egy fejszével fejenvágod. De nem akármylen fejszével, hanem azzal, ami a szobája falán lóg. Csak az öli meg! Megértetted?
Sophie: Igen, de...
Oliver: Majd később. Most fussunk!

Mirjam: Nocsak, nocsak, hová mentem fiatalok??
Sophie: Jaj, ne!