A neten nem találtam semmit Mirjam Whiteclock-ról. Mármint képet nem. És ez egy kicsit kiborított. Mintha nem is létezne, eltűnt volna, vagy ilyesmi... Pedig tudom, hogy létezik!
Mirjamon gondolkodtam, aztán egyszer csak áttértem Oliverre. Nem tudom, hogy, csak hát úgy eszembe jutott. Aztán meg az, hogy; van egy tervem! Elmegyek a házhoz, ééés... mindent magam derítek ki. Miért akar engem megölni? Mit tett a "reinkarnációm" ellene? Meg ilyesmi.

Reggel aztán el is indultam. Nagyon hideg volt, ezért felhúztam egy mellényt is...

Hát itt vagyok... Fényes reggel (!!) van, és miylen köd van most is... Na mindegy. Odamegyek.
Meglátjuk, mi is van bent igazából!

Oliver a háttérből: Ne, Sophie... Nehogy bemenj! Jaj istenem... Elveszítem... Tennem kell valamit! Gyorsan..

Nincs itt senki... O_o
Nem baj, így jobb lesz nekem! Legalább be tudok surranni, és kicsit körülnézni... Hátha van valahol egy titkos ajtó, vagy lejára, vagy nemtudom...

Sophie: Jézusom! Ott van! Ez....

Ekkor hirtelen elsötétült minden, és mikor felébredtem...

Sophie: Ha? Hol vagyok? Mi ez a hely...?
Oliver: Sophie...

Sophie: Oliver? Te... te... az Ő oldalát fogod? Becsaptál?
Oliver: Sophie, én nem...
Sophie: Te becsaptál! Átvertél! Biztos, hogy nem igaz, amit mondtál! Egyik se! Mind hazugság! Végig azt csináltad, amit Ő mondott! Hogy tehetted ezt?! És én még megbíztam benned.
Oliver: Sophie! Nem csaptalak be!

Sophie: De becsaptál... :'(
Oliver: Minden igaz, amit mondtam. És ne felejtsd el egyiket se...
Sophie: Elárultál.
Oliver: Nem. Muszáj azt tennem, amit ő mondd! Nem tehetek ellene...

Mirjam: Befejeztétek? Kezd kicsit unalmas lenni...
Oliver: Bocsánat.

Oliver: Csak éppen...
Mirjam: Nem érdekel, hogy mi "csak éppen". Azonnal menj el innen!
Oliver: Máris! [...] Sophie, ne felejtsd, amit mondtam...
Mirjam: TÜNÉS!
Sophie: Miért küldi el?! Maga... maga szipirtyó!

Mirjam: Óhh, kérlek. Kedvesebb bókot is mondtak már nekem. Például te egyszer boszorkánynak neveztél!
Sophie: Az nem én voltam, hanem...
Mirjam: Hanem Charlene Walter, igen. De az is te vaoltál. És most pedig: ülj le!
Sophie: NEM!
Mirjam: ÜLJ LE, AMÍG SZÉPEN KÉRLEK!

Mirjam: Mindjárt más.
Sophie: Megmondaná végre, hogy miért is vagyok itt?
Mirjam: Hát, sajnos azért, mert meg kell öljelek.
Sophie: Ahha. És miért van magán szobalány-ruha?
Mirjam: Így haltam meg.
Sophie: De ha meghalt, akkor hogy van itt?
Mirjam: Ez jó kérdés, amire magam sem tudom a választ.

Sophie: És...
Mirjam: Elég a jópofizásból! Kussolj, hogy minél hamarabb meg tudjalak ölni! Csak még akarlak egy kicsit kínozni... Az talán jobban felfrissítené az emlékezetedet.
Sophie: Ki ölte meg?
Mirjam: Hogy ki? Hát természetesen te!
Sophie: Én nem!
Mirjam: Jaj, bocsának. Margaret Ross volt az, vagyis te! De őt nem tudtam kinyírni sajnos. Még túl fiatal voltam hozzá.
Sophie: És mi oka volt rá?
Mirjam: OKOD! És ok nélkül tetted! Csak úgy elvetted az életemet!

Mirjam: De ezért most meglakolsz! Már negyedszerre! Szépen és lassan foglak kinyírni! Nem fogok kegyelmezni.
Sophie: De...
Mirjam: És ha most megbocsájtasz, előkészülök a mészárlásra. Meglátjuk ki az erősebb, Sophie Reinshaw!