Judith: Fiam, Carlie lesz a...
Anika: Húh, bocs mindenki!
Judith: Anika! :O
Anika: Bocsii. Elnézést, hogy elkéstem, kicsit tovább tartott a "szépítkezés", mint vártam.
Charlotte: Óh, milyen helyes úrihölgyecske.

Kevin: Szóval akkor kim lesz ki? O_o
Judith: Kicsim, Carlie lesz a...
Charlotte: A FELESÉGED! :DDDD
Kevin&Anika: TESSÉK??????????
Kevin: Nem vagyok benne!
Scott: Kevin! Carlie egy jómódú, szép hölgy, nem utasíthatod vissza!
Judith: Pontosan, ez képtelenség!
Charlotte: Egymásnak vagytok teremtve.
Carlie: Kevin... :$ Szerintem nagyon jól megleszünk. ;Đ

Kevin: Bocs Carlie, de nem!
Carlie: A szüleinkre vagyunk bízva, nekik kell dönteni, ugye, Judith néni?
Judith: Óóóó, már néniz... :D
Kevin: De nem akarok.
Anika: Nincs semmi közötök Kev szerelmi életéhez!

Judith: Anika, ez most a felnőttek beszélgetése!
Anika: Talán csak dísznek vagyok itt? -.-
Scott: Anika, most azonnal abbahagyod!
Charlotte: Najó..elég! Mindenki! Carlie és Kevin összeházasodnak még ebben az évben!
Judith: És hamarosan itt az eljegyzési ceremónia! 
Charlotte: el van döntve, nincs beleszólásotok!
Carlie: Nekem nincs is... :$

Sandra magában: Ezt nem bírom ki... Kevin hozzámegy ehhez a fruskához... Nincs igazság a világon!...
Judith: Hé, cseléd! Mégis mit képzelsz?
Kevin: Cseléd...? :oo
Sandra: Hagyjon békén!!
Carlie magában: Ki ez a lotyó? :@
Charlotte: Judith, eléggé szemtelen a cseléded. Segítsek megnevelni?
Judith: Nem kell, köszönöm Charlotte.

Kevin magában: Hosszú, vörös haj... És... és a hangja... Ő az! Ezt nem hiszem el!

Sandra magában: Istenem, miért? Mit tettem... ?

Sandra magában: Mindig szót fogadtam az úrnőmnek... elfogadtam a szidalmazását... minden kis sértését... Jaj anya! Miért nem vagy itt? :'(
Kevin: Hé! Állj meg... Sandra? Sandra vagy?
Sandra magában: Jaj ne, itt van!

Sandra magában: Gyerünk, Sandra, fuss! Gyerünk... Nem szabad, hogy utolérjen! Nem igaz, hogy én minden elől elfutok..! de van okom rá... egy CSELÉD vagyok, semmi más. egy RABSZOLGA... szégyellem magam...

Kevin magában: Hova tűnhetett? Az előbb még itt volt... Hihetetlen, hogy egész végig itt volt a házban! Én meg nem is vettem észre...

Sandra: Újra itt..
Sandra: Újra egyedül...

Addig sírtam, amíg álomba nem szenderültem... Anyám ágyán, azon a ágyon, ahol utolérte a halál. És ami elvitte őt tőlem.