Pár átsírt éjszaka múlva...

Judith: És ne felejtsd el, hogy nem szabad, hogy összepiszkolódjon a gyönyörű ruhád! És a hajad is így fog maradni egész nap, megértetted?
Anika: Megértettem, anyám...

Anika: De mégis... nézd meg, hogy néz ki! Olyan vagyok, mint egy bohóc! Blőőőőő.
Judith: Ne szemtelenkedj!

Anika: Egyáltalán miért kell így kiöltözni? Lesz itt valami nagy dolog?
Judith: Azt majd meglátjátok. Nem akarom, hogy a bátyád előre tudjon a dologról.
Anika: Megint egy lány?
Judith: Nem vagyok hajlandó egy gyereket beleavatni a felnőtt dolgaiba.
Anika: Vagyis igazam van*-*.
Judith: Még egyszer mondom, ne szemtelenkedj! Most pedig megyek, készülődnöm kell nekem is. 
Anika: Jó piperészkést*.* Hihii...
Anika magában: Biztos, hogy itt valami készül...:s

Csengettek.
Ding-dong...

Charlotte: Kislányom, ne felejtsd el mi a fő cél! Rendben?
Carlie: Elcsábítani és megszerezni. Tudom anyám, sokszor átvettük ezt már.
Charlotte: Ennek a családnak nagyon sok pénze van, ha nem sikerül benősülnöd, akkor nekünk lesz csak bajunk! Minden erőddel azon legyél hogy...
Carlie: ...hogy elbűvölő legyek. Tudom. Értettem, meg fogom szerezni!

Sandra: Áááh. Mi ez a nagy hangzavar már?-.-" Bezzeg aki egész éjszaka dolgozik, nappal se hagyják békében... Ki lehet az ilyenkor?-_-

Judith: Szervusz, Charlotte! Kerülj beljebb.
Charlotte: Köszönöm, drága.
Judith: Carlie! Óó, milyen gyönyörű lány lettél*.*
Carlie: Köszönöm szépen. Ön is nagyon csinos.
Judith: Hmm, és még illemtudó is! Kerülj beljebb, lányom. :)
Carlie: Nagyon köszönöm:]
Judith: Talán menjünk az ebédlőbe. A férjem már vár minket.

Judith: Na és, Charlotte, mikor is hunyt el a drága férjed?
Charlotte: Óh, pár hónappal ezelőtt.
Scott: Részvétünk.
Charlotte: Kérem, ne fejezze ki részvétét. Már túlléptem Howard halálán. Jaj, úgy várom már az esküvőt!
Judith: Elhiheti, hogy mi is. De előtte ott lesz még az eljegyzési ceremónia is! :]
Charlotte: Miylen igaz, kedves. Te is várod már, ugye, Carlie?
Carlie: Igen, nagyon! Sok jót hallottam Kevinről és a kedves családjáról.

Carlie: Úgy érzem, hamar be fogok illeszkedni ide!
Charlotte: Jaj kicsim, annyira büszke vagyok!

Scott: Mi is büszkék vagyunk a fiunkra, hogy ilyen gyönyörű és illedelmes menyasszonya van! :)
Judith: Bizony.
Charlotte: Elmondták már neki?
Judith: Még nem. Tudja, Kevint most a hormonok irányítják, és nem éppen a jó irányba. :\
Charlotte: Semmi baj, meg tudom érteni.
Judith: Néha kicsit nehéz vele. Drágám!
Scott: Mondd, szívem.
Judith: Szólnál a cselédlánynak, hogy készítsen egy finom ebédet?
Scott:  Persze, kincsem. Érted bármit.
Judith: :)
Charlotte: Hány éves a cselédetek?
Judith: Még csak tizenhat. De nagyon szófogadó!
Charlotte: És találkozott már a fiúval?
Judith: Nem, direkt elkülönítjük tőle a cselédet.
Charlotte: Helyes! :) Bizonyára Carlie kedvesem nagyon odalesz a fiukért.

Sandra: Főzzek ebédet, mi? Minden vágyam... Vajon miről folyhat a beszélgetés kintről? Hallgatóznom kéne...

Judith: Lehívom a fiamat. Rendben?

Charlotte: Júj, már annyira várom, hogy találkozhassak vele! Jól áll a hajam?
Carlie: De anya! Én fogok hozzá férjhez menni.
Charlotte: Igen, ez igaz...
Judith: Kevin! Anika! Lejönnétek egy percre az ebédlőbe?! Meglepetésem van!

Judith: Ó, már itt is vagy! Vártunk.
Kevin: Öööö...
Charlotte: Szia Kevin! Charlotte vagyok. Ő meg itt a lányom, Carlie.
Carlie: Szia... :$

Kevin: Őőőő... Hello. Mi folyik itt? O____o"
Scott: Fiam, kérlek, ülj le közénk és beszélgessünk...