Sandra: Kész. Vége, ennyi voltam. Elmegyek. Nem bírom ezt nézni. Hányok attól, hogy milyen szépen összeillenek.. :(

Kevin: Hé! Az ott ő!! Istenem, de gyönyörű!
Jade: Mi ? Hol? Az a vörös? :S

Kevin: Igen. 
Jade: De tényleg... Nagyon szép-.-"..
Kevin: Az.. :D De.. Miért nem jön ide?O_o
Jade: Talán én miattam.
Kevin: Áááh, nemhiszeem.

Csak néztük egymást Sandrával, de olyan csodálatos érzés töltött el engem, amiylet még sose éreztem senkinél. Ő kell nekem, nem más. Nem érdekel, ha nem éppen felel meg anyám elvárásainak.

Kevin: Odamegyek hozzá.
Jade: Jóvan..:S

Felálltam, mire ő elkezdett futni. Nem tudtam mire vélni ezt, talán megijedt. Utána akartam szaladni, de lecövekeltem. Csak álltam ott és néztem, hogy mekkora kecsességgel fut ez a lány - előlem. De legalább tudom már, hogy nem ültetett fel... Jaj, miket beszélek! Utána kell mennem!

Igazából nem tudtam, miért futottam. Csak a lában vitt erre. Egészen addig néztem Kevint - és ő is engem -, amíg végül el nem tűntem az emberek és az erdő takarásába. Hihetetlen, miylen gyáva vagyok. Elfutok előle - az elől, akit szeretek. Lehet, hogy nem is lesz más alkalom erre. Ezt elcsesztem. elcsesztem a boldogságom. Örökre. :(