Másnap...

Sandra: Halálos vágyak, Élet halál közt, Influenza. Áááá. Mindegyiket olvastam már. :( Tiszta unalom... Na jó, nem érdekel, úgysincs itthon senki. Lemegyek és onnan választok. Ennyi.

Ez az ajtó már régen feltűnt nekem... De vajon mi van mögötte? Öhh.. Úgyse fogom soha megtudni.

Hmmm... Mi van itt... Áá! Halálos csókok. Ez tetszik.

Fél órával később...

Judith: Te meg mi a fenét csinálsz itt?!
Sandra: Gondoltam olvasgatok egy kicsit...
Judith: Azonnal menj a dolgodra! Mosni kell!

Judith: A gyerekek hamarosan itt lesznek! Na gyerünk, mozogj már!
Sandra: Rendben van, értettem én... Megyek is.

Sandra: Mosni, mi? Meg takarítani... Mi vagyok én, cseléd?

Sandra: NA jó, ez rossz példa volt... :s  >.<'

2 órával később...

Anika: Három meg tizenöt az... Ööö. Tizennyolc! Igen! [...] Óó.Sandra!
Sandra: Anika. Itt van anyád? Vagy valakid? 
Anika: Nyugi, nincs. Éppen valamit csinálnak a hálóban. El vannak azok foglalva... :)
Sandra: Rendben:)

Anika: Már nem azért, de nagyon esetlenül nézel ki. Mi a baj?
Sandra: Szerinted? :S
Anika: Kevin?
Sandra: Is. Tudod, eléggé rossz érzés, ha mindig ugráltatnak, és megmondják, hogy mit csinálj. Meg nap mint nap üvöltöznek veled. Te ezt nem tudhatod, téged szeretnek, akikkel élsz. de engem szégyellnek is...

Sandra: Ehhez még hozzájön az is, hogy sosem lehetek együtt Kevinnel... Soha.

Anika: WOW! Ez nem valami kellemes... Figyelj, Sandy.
Sandra: Figyelek...
Anika: Megpróbálok segíteni. Okés? De! Nem ígérek semmit.
Sandra: Köszönöm, Anika! Köszönöm... :) Ettől egy kicsit jobb kedvem lett.