Féltem lemenni. Mi van, ha valaki mégis észreveszi, hogy én vagyok? annyira azért nem sikerült Anikának kipingálnia, hogy tényleg ne vegye észre senki...
És ha Kevin felismeri a hangomat? ...áááh. Nem is biztos, hogy beszélünk egymással ma este.

Már mindenki megérkezett, és nagyban mulattak. Biztos, hogy az a Mona vagy ki is itt van... De mit féltékenykedek én? Hisz' semmi közöm nincs Kevinhez. :S Tisztára meghülyültem.

Kimentem és sétálgattam egy kicsit. A legtöbben bent voltak a házban, csak néhány ember jött ki egy kicsit levegőzni. Bent sokan táncoltak is. Aztán meghallottam a hangját:
Kevin: Várj!
Sandra: Hmm?

Kevin: Húh, izé.. Szia! Kevin vagyok.
Sandra: :)
Kevin: Nem mondod meg a neved?
Sandra: Izé... nem.
Kevin: Rendben van, megértem. Nem sétálunk egy kicsit?
Sandra: De persze, jó ötlet.

Olyan kedves volt, és méghozzá jóképű is. Nem gondoltam volna, hogy Kevin ennyire... hogy is mondjam. Édes...:$

Eközben a mosószobában...

Judith: Ki ez a lotyó?! És hol van Mona? Hát ezt nem hiszem el, hogy ez a gyerek miket művel velem! Ez nem helyes! És mégis mi van ezen az útszélin? Biztos, hogy nem gazdag családból származik...

Kevin: És honnan jöttél Dartmount-ba? 
Sandra: Hát... messziről. Nagyon messziről.
Kevin: Értem. Nem mondod meg a neved, sem azt, honnan  jöttél. Titokzatos... Ez tetszik. ;Đ
Sandra: Örülök, hogy elnyertem a tetszésedet. :]
Kevin: Üljünk le arra a padra(:

Sandra: És mond csak. Van menyasszonyod?
Kevin: Nincs. És nem is nagyon szeretnék, legalábbis most. Persze anyám meg van róla győződve, hogy már most kéne nekem egy feleség, meg gyerekek... Áh. Teljesen az agyamra megy.
Sandra: Meg tudom érteni.
Kevin: A te anyád is ilyen?
Sandra: Nem... Az enyém meghalt, nem régen.
Kevin: Óó, sajnálom, hogy felhoztam. Részvétem.
Sandra: Semmiség. Már beletörődtem.
Kevin: Jaj ne. Nézd csak, ott jön anyám. -_-"
Sandra: Anyád?

Sandra: Mennem kell, Kevin. Ne haragudj...
Kevin: Várj! Legalább a neved áruld el!
Sandra: Nem tehetem!

Fent a szobában...

Sandra: Jaj, miért is kellett elmennem... Ez a Kevin iszonyat édes...

Sandra: Bárcsak tudnám, mi ez az érzés bennem... Amikor vele vagyok - bár csak egyszer voltam vele, úgy teljesen - elfelejtek mindent és mindenkit. Csak ő és én létezünk.... Vajon mi lehet ez az érzés?