Sandra: Beszélni akar velem?
Judith: Igen. Ülj le!
Sandra: Máris.

Judith: Olvastam anyád levelét. Tudod, mit írt meg benne?
Sandra: Nem, asszonyom.
Judith: Hogy agyjak neked egy rendes szállást, ha ő már nem lesz. És hogy járassalak iskolába. Nos, mivel én régimódú vagyok, és betartom az elhunytak akaratát (még fogadalmat is tettem!), ezért eleget teszek anyád kérésére, és adok neked egy szobát.
Sandra: Nagyon köszönöm!
Judith: Rendes ruhákkal, mert ez a ruha,a mi lassan már...
Sandra: Négy napja.
Judith: Négy napja rajtad van,  nem aludhatsz azon a gyönyörű ágyon. Megértetted?

Sandra: Igen meg. És köszönöm, asszonyom, mégegyszer!
Judith: Természetesen most is takarítanod kell majd, és mosnod, gyomlálnod. Nem változik semmi, csak ruhákat kapsz és egy szobát - felállt az asztaltól. -  Most pedig gyere velem!

Judith: Ez a szobád. Egy külön toronyrésze a háznak, de nem is baj. Csak az én szobámon keresztül juthatsz ki a kertbe, vagy a ház többi részébe. Ezért megkérlek, hogy NE nyúlkálj a cuccainkhoz!
Sandra: Ez csak természetes.

Judith: Most pedig rendezd be, kedved szerint. Egy óra múlva visszajövök, és remélem, hogy addigra tisztességesen be lesz rendezve a szoba.
Sandra: Rendben de... Hogyan fogom ezeket a nagy bútorokat elmozdítani?!
Judith: Oldd meg!
Sandra magában: Mesés...

Háromnegyed óra múlva...

Sandra: Nem is lett olyan rossz...

Sandra: Mondjuk eléggé csicsás...

Sandra: Najó..nagyon csicsás. :S

Judith: Nem is lett olyan rossz, mint amire számítottam. És még idő előtt kész lettél. Gratulálok, Sandra! Most pedig feküdj le, mert holnap nagy nap lesz.
Sandra: Rendben... De még csak öt óra van.
Judith: Az nem baj! Holnap jön egy hölgy hozzánk, megismerkedik Kevinnel, és kéne főzni pár finomságot. És ezeket te fogod megfőzni! Szóval most aludj - ezzel ki is ment.

Sandra: Csak pár perce a szobám ez a nagy izé, de máris ugráltat. Nem ám, hogy kiélvezhetném. Húú..de jó ez a ruha! Tiszta selyem...