Rita: Na, te fogod kimosni a ruh�kat. Menj be a f�rd�szob�kba �s a h�l�szob�kba*.* �n pedig csin�lom a t�bbit.
Sandra: Rendben.:'D
Rita: �s ne feledd: ne �rj semmihez!
Sandra: Ok�ok�. -_-

Rita: Hogy nem tudnak ezek elpakolni n�h�ny kis t�ny�rt a mosogat�ba... H�hh. Rem�elm Sandra t�nyleg nem ny�l semmihez, mert akkor az �n fejem veszik le. :S

Sandra: Azta... Anika m�g csak 10 �ves, de mekkora szob�ja van!

Sandra: Hihetetlen, mennyire elk�nyeztetik. :O

Ha nekem ekkora szob�m lenne, a fel�t biztosan m�soknak adn�m, aki jobban r�szorul a seg�ts�gre. :S �s ez a k�p is miylen durva m�r...

Mos�s ut�n a kertben...

Sandra: Ezek a szem�t gazok! Nem igaz, h nem akarnak kij�nni... ���h. -.-"

Sandra: Jaj a h�tam... anya, v�geztem!
Rita: Rendben kicsim. K�sz�n�m! =D
Sandra: Anik�nak durva egy szob�ja van.
Rita: Igen. Kevin�be volt�l?
Sandra: Be volt z�rva. Mi�rt?
Rita: Neki van a legkisebb szob�ja az eg�sz birtokon. :S A pinc�n�l is kisebb.
Sandra: Szeg�ny...

R� p�r h�tre bek�vetkezett a sz�momra lehetetlen. De m�gis lehets�ges volt. Any�m haldoklott, �s senki nem volt ott, hogy meggy�gy�tsa, esetleg k�rh�zba vigye. Az �rn� �s a f�rje nem tettek semmit, a t�bbieknek nem sz�lhattam...

Sandra: Anya... Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. Csak nyugi...
Rita: Nem.. nem lesz... Mert m�r itt van. Kicsim... �lj le!
Sandra: M�ris.

Rita: Add oda azt a levelet... Judith-nak, ami az ...asztalon van. Azt akarom... te ne olvass bele... Csak add oda neki...
Sandra: Rendben, odaadom... :'(

Rita: Szeretlek kicsim...

Ezek voltak az utols� szavai... Azt�n meghalt, olyan hirtelen, mint mikor a gyertya l�ngja sem �g m�r. Tudtam, el kellett fogadnom hogy anya meghalt, �s oda kellett adnom a levelet Judithnak.

Kiv�ncsi voltam, mi van abban a lev�lben, m�gse nyitottam fel. Azt tettem, amit anya k�rt; odaadtam.