Scott: Fiam, légyszives gyere le a beszélgetőszobába néhány percre.
Kevin: Minek? Úgyis megint valami elveszett és elnyűtt "kis királykisasszonyt" akartok nekem bemutatni.
Scott: Hagyd abba a számítógépezést, és gyere le!

Kevin: Te is mindig a géped előtt ülsz!
Scott: De én dolgozok rajta!
Kevin: És honnan tudod, hogy én nem dolgozok éppen most is?
Scott: Gyere le öt percen belül, és legyél kedves anyáddal!

Beszélgetőszobában...

Scott: Olyen gyönyörű vagy, drágám...
Judith: Scott, most hagyd ezt abba.
Scott: Elnézést drágám.
Kevin: Úúú..Na mit akartok?
Judith: Holnap érkezik a városunkba egy nagyon jómódú hölgy, és be szeretnélek mutatni neki.
Kevin: Oké, én pedig nem szeretném ismerni.
Judith: Ezt a szemtelenséget... Biztos tőled örökölte, Scott!
Scott: Bocsáss meg!
Judith: Kevin, a hölgy neve Mona Spring, és az anyja is vele jön, Greta Spring. Legyél velük udvarias.
Kevin: Engem nem érdekel ez az egész.

Kevin: az utóbbi pár hónapban valami 50 lányt mutattatok be nekem. Nem akarom már ezt... :S Saját akaratomból szeretnék házasodni, egy olyan lánnyal, akit szeretek. És amúgy is, még fiatal vagyok.
Judith: Már pedig nem hagyom, hogy te is elkövesd azt a hibát, mint amit Daliah!
Kevin: Pedig el fogom követni, anyám. Szerelmes leszek. De úgy látszik, hogy még ti sem voltatok szerelmesek, ha nem értetek meg!
Scott: Én szerelmes voltam. És most is az vagyok.
Judith: Jaj, Scott. Figyelj, Kevin, mi se szerelemből házasodtunk, legalábbis én nem, mégis boldogan élünk és van két szép gyerekünk.
Kevin: Mármint úgy érted, három.
Judith: Daliah elment, nem vagyok hajlandó a gyerekemnek mondani!
Kevin: Akkor is szerelemből dogok házasodni! És most elmegyek. - ezzel felállt és kiment.

Este a konyhában...

Rita: Jaj, hihetetlen, mennyit esznek ezek. Vagyis csak az a nagy bölény... Jaj, de hogyan is beszélek róla?! Hiszen volt olyan nagylelkű, hogy befogadott minket. Nem szabadna iyleneket mondanom róla. :S Szegény Sandra... Nincsen egy barátja se. Még ők se lehetnek a barátai. Ha találkoznának Kevinnel, akkor biztos, hogy rögtön egymásba szeretnének!

Rita: Jó étvágyat a vacsorához.
Anika: Köszönjük!
Kevin: Nagyon finom lett. :)

Judith: Ne szóljatok hozzá!
Anika: De miért ne, anya?
Judith: Közönséges cseléd. Nem hozzánk való!
Kevin: Ani, ne is hallgass anyura. Nem tudja, mi az emberség.
Judith: Fiam, én egyszer úgy... !

A pincében...

Rita: Jaj kicsim... Remélem mikor én már nem leszek, megteszi nekem azt a kis szívességet az Úrnő, amit megírtam neki... Jó éjszakát, kicsim.( L )

Reggel...

Rita: Miért vagy ilyen koszos?
Sandra: Hát..tegnap gyomláltam az egész udvart, meg kigazoltam mindent. És iylen lettem.
Rita: Le kéne cserélned.
Sandra: Kéne, csak hogy nincs helyette másik. De nem panaszkodom!

Rita: Nem vagy kíváncsi, hogy hogy nézhet ki Kevin vagy Anika?
Sandra: De, őszintén kíváncsi vagyok nagyon. De nem találkozhatok velük. :s
Rita: Viszont ma, mikor elment mindenki, bejöhetsz velem a szobájukba. Vagyis a házba takarítani. Jó lesz? Ha őket nem is, de a szobájukat láthatod. (:
Sandra: Úhh, köszi. *-*

Judith: Rita! Elmentünk. Mire visszaérek, legyen minden patyolat tiszta!
Rita: Igenis!

 Rita: Na, Sandra. Vegyél egy nagy szusszt, és kezdhetjük is.
Sandra: xD

Attól függetlenül, hogy egy nagy bölény parancsolgat nekem, és hogy nem találkozhatok senkivel az ég adta világon, szerettem így élni. Így, anyával kettesben, meg minden... Nem is sejtettem, hogy hamarosan vége lesz ennek az életnek. Egy magamfajta arra gondolt volna, hogy élete végéig ezt fogják csinálni vele, amíg meg nem hal.